HTML

erőltetett

2012.05.29. 22:29 | Hitvány alak | Szólj hozzá!

 Alkalmi társad én hadd legyek,

kettőnk közt építve ponton hidat
S ha nem megy hát majd én elmegyek
Mint  csalódott BKV ellenőr ha nincs nálad irat.

Kettőnk rongy szívét  varrjuk össze gyorsan,
Tudom, eléggé feslett az alap,
Néhány öltés durván, zsákvarrósan,
Ha jó kitart, ha nem úgyis szétszakad.

Aztán néha, mintegy sután készakarva,
Érintsük meg egymás izzadó kezét,
félve mosolyogva, gondolatban tarkót vakarva,
Folyamatosan lesve a másik tekintetét.

Egy idő után néha boruljunk össze,
Két sokat megélt fővárosi ház,
Sok száz albérlőnk minden ablakunk kitörte,
De azért az alapban nincs még semmi rothadás.
 
Ültessünk egy nyírfát, nevezzük el szépen,
ha más nem is, legalább ez összetart minket,
és ahogy gyűlnek, a repedések a cserépen,
osszunk meg egymással mindent, közös semminket.

Aztán ha végképp, végképp nem megy mégsem
Költöztessük szét idegennek érzett lelkeink
S ha összefutunk a város egy-egy szegletében
Idézzük fel kevés kellemes perceink.
 
Váltsunk néhány érintést, verbálisan simítva,
hazudjuk, hogy rohanunk, mert elkésünk éppen,
s a másik illatát orrunkba vissza szívva,
kérdezzük magunktól, jó hogy akkor, de most miért nem.

ajándék

2012.01.21. 18:39 | Hitvány alak | Szólj hozzá!

 Majd elmész, de én itt maradok és más leszek, mert részed voltam.

Kevesebb, nem teljes egész, mert részeid részben magaménak vallottam.
 
Rügy leszek, ami már igazán virággá válni sohase fog,
Báb leszek, s pillangó előtti bábom maradok.
 
Ha elmész, mert menni fogsz, egyszer mindenki tovaszáll,
Én akkor is itt leszek, mert mindig itt vagyok, én, aki örökre vár.
 
Ajándékom voltál sok ezerszer megkapva, kicsomagolva adtál örömöt.
Ajándék volt nekem, hogy voltál, hogy tudtam van kivel törődök.
 
Köszönet ez, halovány kis hálaszó, hogy csendben voltál nekem.
Főhajtás, hogy ha nem is tudtad, de szebbé tetted életem.
 
Remegő ajkú morgás, mert hálaimát mondani nem tudok.
Nézd el nekem, én csak egy troll, híd alatti vad vagyok.

 

tornyom

2011.01.06. 18:04 | Hitvány alak | Szólj hozzá!

Csak álmok, hosszú hegedűvillanások.

Vízharangok csendes kacagása.

 

Őzsuták rémült rohanása, alattuk a jégnek rianása.

Én csak a nádasban várok.

 

Tornyom már nem az mi rég kellett legyen,

Elfutott a messzibe a házmesterem.

Hosszú hajam a tornyomba fonva, kardom kivonva, várok.

Tündérek jőnek, lovuk arany pirkadat,

Egy mérföld egy pillanat, s  ide érnek.

Komor az első, véres a kardja, sír a második, fejét lehajtva indul el értem.

Rettegtem, de már nincs mitől félnem, ez nem én vagyok, ő megszúr én meghalok.

Riadtan ébredek.Kezemben hajköteg, ablakom előtt halovány jég remeg.

Szemem korom, testem jéghideg, álmom megfagyott. Tornyom felé ballagok.

 

 

 

Címkék: zuhanások

egy tálnyi féreg

2010.12.18. 23:49 | Hitvány alak | Szólj hozzá!

Mert én mindig csak falok, zabálok, tömök.
Finoman, vagy marokszám, pofámba lapátolva,
Már nem kapok az evéstől örömöt.

Ehetek férgeket, s lehetek én is féreg,
Vagy ambróziát, mi már kicsordulva, folyva
Kívánkozik el belőlem,megmarad éhem.

Pedig én, hogy egyek azért élek.
És ha létemnek az éhezés a sorsa,
Hát legyen, gyertek tálamba hazug remények.
 

Címkék: éhező

valaki a fán

2010.12.03. 08:47 | Hitvány alak | Szólj hozzá!

 

 

 

A szirten egy fa állt, a fának egy ága volt, az ágon egy varjú-angyal károgott.

Koromszín lábait, kecsesen a mélybe vetve, harsányan, mély hangon, gonoszan nevetve,

Énekelt, dalolászott, kacagott. Körötte, s a fa körül több ezer ember, mind halott.

 

Négy szeme volt, mindannyi aranyban lobogott. Fényükben, veszettség lakozott.

Tollain fekete fények jártak, szédítő, mindent elnyelő keserű keringő táncban.

Tekintete a dombon túl járt, a faluban, ahol egykor megszületett egy vályúban.

 

Szája, apró csőre, a felhőkből dalokat faragott, a szél meglátta, egyet-egyet felkapott.

Szállt el, vitte volna mesze, de az angyal utána nyúlt, megragadta, nem engedte.

És a szél, akkor sírva fakadt, sírására, összehúzták maguk békések, s vadak.

 

Nem úgy az a karmos kezű, táltos, rútságában is meseszerű, szárnyas-varázsos

Hírmondója az utolsó meséknek, legendáknak, elveszett tündér regéknek.

Mert az angyal mesélni született, de az emberek közt, megőrült, megveszett.

 

Címkék: angyal négyszemű

felső szomszéd

2010.11.29. 21:18 | Hitvány alak | Szólj hozzá!

Éjjeli párodnak, lepkeszárnya van,
amolyan ragadozó fajta,
ha nem kap meg valamit, más ajtaját kaparja.
S te állsz az ajtóban, abban.

Tizenegy nap, tizenegy perc vége lesz.
Magad, ne kínozd, gondolatid dobd el,
Járj hálás, könnyekkel teli szemekkel,
S aztán azt a szerencsétlen vesztest elereszd.

Birtokolni ne akard, nem tiéd,
Nem akart az lenni soha,
s ha azt hiszed sorsod mostoha,
nem ismerheted az övét.

Őt szeretni kellett, abból neki nem jutott,
ott voltál te, szárnyatlan ön-ölő angyal
leszálltál éji dérrel, fel hajnali faggyal,
nem kaphattál semmit, mert mindent ő kapott.

És hiányod lesz benne,
űrje nagy, hidege sötét,
kaparja majd azt ajtókat, keresve résnyi fényt,
küszöbökön aludva, dideregve.

És csuklasz majd sokat, nagyot.
és majd ajtónak érzed mindig magadat.
és majd repülnél vissza, izzítva nem lévő szárnyadat,
és majd megtorpansz, ő elhagyott.
 

Címkék: az öngyilkos angyalnak

rózsát

2010.11.22. 17:09 | Hitvány alak | Szólj hozzá!

 

Felakasztották a rózsát,

Pedig nem követett el semmi vétket,

De Ők nem szerették a szépet.

 

Megölték az ártatlant,a jót,

És,hogy sírt a virágoskert,

De közülük ez senkit nem érdekelt.

 

Megölték és csak lógott a holt,

Mutogattak rá,ím elítéltük az életet,

így pusztítjuk el mind reményeitek.

 

Másnap lelőtték a hajnalt,

Most ő volt a következő a sorban,

Azt mondták jobb lesz neki a porban.

 

Sírt a hajnal,csak őt ne és miért?

Golyó volt neki a végső felelet,

Elsötétült az ég,úgy sírtak a fellegek.

 

Elpusztult hát,s szürke lett az ég,

Az alkony félt nővére sorsára jut,

Elmenekült,s bezárta maga után az égi kaput.

 

Peckesen lépkedtek a gyilkosok,

Büszkén mint kik megmentői a népnek,

Holnap kit öljünk meg?kacagva összenéztek.

 

Címkék: mögött horizont

felhők I.

2010.11.22. 17:04 | Hitvány alak | Szólj hozzá!

Égre festett,saját-világ-csodák.

Anyánk a hajnalhasadás,

Apánk ha volt, csak a szél lehetett,

Csodából összegyúrt káprázatgyermekek.

 

Eggyütt szállhatunk,én veled nevetek,

Fa vagy most és virág,add levélkezedet!

Hajnali harmat minden könny mi tiéd,

Ha akarnám sem tudnám szemedből kiűzni a fényt.

 

Égi hajók vagyunk,Othonunk sosem volt,

Egymásnak élünk,át ezernyi kort,

Felhő kisasszony,és Vihar úr

Ajakamra hűs csókot te fújj.

 

Címkék: megtaláltam

visszatérés a hídhoz

2010.11.15. 20:01 | Hitvány alak | Szólj hozzá!

És újra itt vagyok egy híd alatt.
De ez nem az a régi, messzi-messzi híd.
Itt nem omladoznak ódon kőfalak,
Itt setét árnyak súlyával kínlódó, fáradt szél sivít.

Nincs semmiféle erdő, virágos rét, patak.
Búzát ezer éve nem vetettek itt.
A régmúltból csak sűrű sötétség maradt,
És egy ösvény mi a hídhoz útközben mindig visszavisz.

Sokáig bolyongtam, tüdőm már megszakadt.
Sipoló légzésem felzabálta a szél.
Léptem nyomán lábnyom már nem maradt,
Úgy lefogytam, lelkem súlya, már csak száraz falevél.


És aztán a hídhoz újra visszaértem.
Oly sok év, oly sok szép emlék után.
Leültem, utamról a boltív mélyének meséltem,
Hallván, a kövek közt, nem csak az én hangom kaparász.
 

Zsinegre fűzött gyöngyök voltak adig a szavak.
De elszakadt a fonal, és minden szerteszét gurult.
Torkomba keserű, sötét iszap ragadt,
Fuldoklástól torz arcomban két szemem lángja kialudt.

Homályba borult a tiszta, hideg este.
Sűrű köd gomolygott a boltívek alól.
Szétszabdalt lelkem, halódó testem kereste,
Mindkettő rettegett, hallván a híd dalol.

Szétszakadt a köd, egy torz alak körött.
Nem a híd dalolt, a szörnyeteg énekelt.
Dúdolgatott, remegett, s kéjesen nyögött,
Mint az éhező, ki ezredévek óta várt ínyencfalatra lelt.

Troll volt ő is,és tudtam minden hiába.
Ősidőktől fogva én etettem faját.
Hídról-hídra járva, egymást mindig megtalálva,
Én faltam sötét, múlhatatlan lelkét, s ő az enyémből minden fényt kizabált.

De ő nem szép troll volt, mint az a régi,
Kivel faltuk egymást három boldog éven át.
Tudtam ő csak elvesz, rég nem tud már kérni.
Őrült éhe, veszett mohósága átlépett minden ép határt.

Bőre színét ellopta az árnyaktól,
Sötétsége szédítő, végtelen zuhanás.
Szemében az izzás, száz karommal karmol.
Csókja elhamvadt pipacsmezőkön, vadászó rohanás.



Aztán véget ért, kósza homálylény ébrdez testemben.
A híd előtt ülök, előttem síró árnykupac.
Furcsa láng visszhangjai táncolnak szememben.
A szörnyeteg füstként párálló karma, reszketve, vádlón rám mutat.

A számban az íz, igen, ismerős volt csókja.
Tudnod kellett volna, hogy én ki vagyok.
Visszatérő vendég, rokon a távolból,
Itt hagylak mindig, de közben magamból is mindent itt hagyok.

Neked ez a híd, hatalmas büszke várad.
Isten vagy te benne, hálóban a pók.
De én vándor vagyok, itt is már sokszor jártam,
És oly sokszor vesztettem el lelkem itt, többé már nem halhatok.



A rongykupac felállt, szemeimbe nézett.
Ott volt még benn halovány, az olthatatlan tűz.
Néztem őt, és pontosan tudtam mit érez.
Mert troll vagyok rég én is, kit homály-éhsége mindig vadászni űz.

 

Címkék: éhező troll

a sötét szobából

2010.11.15. 18:57 | Hitvány alak | Szólj hozzá!

Ma elvesztettem mindent.
Éveken át való küzdelmem hamu.
Ezer béklyó, ezer fal, csak pókháló,s fátyol.
Néma csata volt, harctalan háború.
De végül nem tudtam legyőzni a szörnyet.
 

 

Vesztem végül egy apró kis manó.
Küzdelmem vele a mkindennapok része,
És mindvégig tudtam, otthona barlang, nem jászol,
De mégis, a kis harapások egésze,
Több mint düh, lélekfaló.

 

Büszkén hittem, mily erős vagyok.
Dölyföm csak egy volt, száz mérge közül.
Porba sújtottam, ha támadott is bárhol.
Ám árnya most gúnyosan felém vetül.
És nem megy el, azt mondja: maradok.
 

Címkék: patrik

holdholta

2010.11.04. 20:31 | Hitvány alak | Szólj hozzá!

 
Emlekszem meg a hatalmas mezokre,
uttalan utjaimon ok voltak vigaszom.
Ezer es ezer kalasz, aranylon tundokolve,
Es ezer szellem-szerelmem allt az utpartokon.

Volt ki vadlon mutatott, es lattam sok konnyezot.
De voltak ott orultek, szerelmemre ehezok.

Emlekszem, rettegve menekultem,
Es rejtoztem soka, a mezok vegtelenjen.
Pipacsokkal haltam, rettegve keltem,
Aztan tovabbmentem, felelmem feledven.

Volt aki uldozott, szemeben orulet langolt,
De sokan csak alltak, szajukban istenhozzadok.

Emlekszem igen, akkor megszorult a szivem,
Talan terdre is zuhantam, igen, lehet.
Arcom az eg izzitotta, szivem a szegyen,
Es akkor utolertek az uldozo szellemek.

Volt aki a fogaval mart belem, husomat szaggatta,
Masok csak alltak, engem nezve, lelkemet porlasztva.

Emlekszem, akkor utoljara lattam ot,
Mozgasa remego volt, teste csupa viz.
Huvos volt, pont mint ki egy hid alol jott,
Belemnezett, de nem evett, csukott szemmel sirt.

Volt pillanat, hogy o volt minden mi az eletem,
Mar nem eszik belolem, de megis en ehezem.
 

Címkék: troll

fény-árnyék

2010.11.04. 20:17 | Hitvány alak | Szólj hozzá!

Toll voltam a szarnyas roka hatan,
Te az szel voltal akkor, s felcibaltal.
Messze elsodortal, a semmin tul foldhoz csaptal,
Megporgettel, suttogtal nekem, es eloszoltal.

Viz voltam csendben meglapultam,
De jottel te mint csillagok kiralya.
Magadhoz vettel, semmive lettem,
Bar kuzdottem, de ellened hiaba.

Hernyokent probaltam elbujni,
De jottel te, s kezdtel is kikotorni.
Varjuformad maga volt a halal a rettenet.
Fajt ahogy szetteptel, s felfalt a gyermeked.

Alma lettem aztan, elbujtam a fan,
De akkor jott a kigyo, mar lattam hibam.
Es jottel te is, szennyesen, ehezon.
Nyomodban veszteseg, bukas, kinozon.

Ut lettem hat, hisz utnak szulettem.
Es te nem talaltal oly sok even at.
De elmult minden bunod, es hibad.
Megleltel, es en te lettem.
 

Fal voltam Minosznal, de te ledontottel.
Szarvaidra fonal tekerve, tancoltal, romjaimon,
Menekulo voltam, elvesztem magamban. 
Orultkent szaladtunk at az alkonyon.

Jegenye voltam, te ujra csak vihar,
Terhes egbolt, ki villamot fial.
Szenne egettel, s elfujtad hamvaim.
Mig te letezel vegesek napjaim.

Labirintus vagy, es en labirintus vagyok.
Belem szaladsz, en beloled fakadok.
Egybe nyilunk, de egyek nem vagyunk.
Csak egymassal, egymast uzve rohanunk.
 

Címkék: troll

kívülről kifelé

2010.11.04. 20:14 | Hitvány alak | Szólj hozzá!

Felkeltem reggel, es eltuntek az idegenek.
Mindenki ismert, tudtak a nevemet.
A hazbol kifele, a mogorva postas ram nevetett.
A szomszedbol az a csinos lany integetett.
A pultos a barban hitelezett.
Az etteremben, helyettem a fopincer fizetett.
Zavarban voltam, kicsit feltem is talan.
Felhivtam tanacsert joanyam.
Nem tudta ki vagyok, mondvan sosem volt fia.
Ujra hivtam, talan a keszulekben volt hiba.
Ramcsapta a kagylot, rendort igert hamar.
Felhivtam egy baratomat, nem ertven mi a baj.
Kozolte, hogy nem ismer, elhuzhatok.
Akkor mar feltem, hogy nem csak almodok.
Sorba jottek volt szerelmek, tanarok, baratok.
Szemelyesen is, de egyik sem, soha sem latott.
A vilagbol eltuntek az idegenek.
Mindenki aki az volt, most szeretett.
Es mindenki akit szerettem elveszett.
 

Címkék: zuhanások

kuba

2010.11.04. 20:11 | Hitvány alak | Szólj hozzá!

Beleptem az ajton, es ott allt elottem,
nem volt artatlan, messze nem szeplotlen
nem volt tobb mint egy orveny az urben.
Ramnezett, es maris menekultem.

Egyik kezemben istennek laba,
Masik kezemben, ramalmok kiralya.
Egyik szememben huncut mosoly
Masikban sotet vihargomoly.

Hangja mely volt, egy eletet meselo,
Szeme arany-korom mennyekrol regelo,
Szaja ive, akar istennoknek hata,
Mozgasat meg az eg is megcsodalja.

Egyik szavam egybol csillagbokolo,
Masik szavam, rettego, bujdoso.
Mozdulnek, olelon, hogy hozzaerjek,
Elhamvadnek, elpusztitana. Felek.
 

Címkék: megtaláltam

kötszer

2010.11.04. 20:09 | Hitvány alak | Szólj hozzá!

Harcolok az elveszettert, mi vissza sose ter.
Harcolok a konnyemmel, mielott foldet er.
Harcolok az emlekekkel, hiaba, hasztalan.

Ezer es ezer csapongo emlek-kisertet,
Rajzanak korottem, veszett saskahad.
Nem tudok mar kuzdeni,ezer sebbol verzek.

Sebeimen at lassan elfolyik az elet.
De nem piros a ver, ez nem a hus sebe.
Mindeddig kotszernek hasznaltalak teged.

Am most mar, igy, hogy nem vagy itt nekem.
Szethullok lassan, a sebek felszakadtak.
Szurkulok, fakulok, meg egyszer fogd meg a kezem.

O en fenyhozom, angyalom, istenem.
Sotet ejszakakon, lampasom orizoje.
Konnyem csokoloja, egy percet maradj meg velem.

Egy szivdobbanast meg, hogy lassam arcodat.
Glorias hajnal vagy, csodaknak kiralynoje.
Es en feladtam erted a harcokat.

Harcoltam az elveszettert, es megis odalett.
Gyenge voltam, vagy csak ember, almok uldozoje.
Harcoltam az elveszettert, de mar elveszett.
 

Címkék: troll

ember

2010.11.04. 19:57 | Hitvány alak | Szólj hozzá!

Hárman voltak az istenek,
Mese, lámpa, balta.
Három óriás, mind külön világ,
Mert az ember így akarta.

Hárman voltak az istenek.
Hármat teremtett az ember.
Amikor még voltak álmai,
Amikor a tudás nem volt még fegyver.

Meséket mesélt az egyik isten,
A másik világította az utat,
És ha eleget jártak már a fényben,
A harmadik csókkal illette arcukat.
 

Címkék: isten három

Mese

2010.11.04. 19:44 | Hitvány alak | Szólj hozzá!

Hárman voltak az istenek.
A harmadik mindig álmodott.
Feje hatalmas léghajó,
A felhők felett úszva utazott.

Csendes derűvel szemlélte
Társait, a szomorút és a mindig ragyogót.
Óriásra nőtt lélekben apró gyereknek képzelte magát,
És gyöngyözőn kacagott.

Vele nevetett a világ.
Álmait álmodták a népek.
Lelkében mindenki magasba szállt,
Kivirágzottak a hamvas remények.
 

Címkék: isten három

Lámpás

2010.11.04. 19:38 | Hitvány alak | Szólj hozzá!

Hárman voltak az istenek.
A másodiknak fény volt a feje.
Nyakán három foglalat,
Három égőnek helye.

És úgy világlott ez a hatalmas isten,
Hogy a bolygók mint nyári rovarok,
Ott zsongtak az arcai előtt.
Ahogy levél sereg őszi szélben kavarog.

És olyan magas volt, hogy felért az égig.
Feje búbjával súrolta a napot.
Ő döntötte el mikor lehet nappal,
És esténként az embernek éjszakát adott.
 

Címkék: isten három

Balta

2010.11.04. 19:36 | Hitvány alak | Szólj hozzá!

Hárman voltak az istenek,
Egyiküknek balta feje volt,
Ruhája minden redőjén
Egy korszak hagyott nyomot.

Sötét eónok szabták ráncokba
A díszes ruhakölteményt,
Megsárgult fakó flitterek hirdették
Az elsorvadt reményt.

És ez a baltafejű isten sírt,
Mert ő volt a szomorú halál.
Könnyeivel a porba búcsúszókat írt,
És búsan dúdolta szürke, monoton dalát.
 

Címkék: isten három

rohanó

2010.10.28. 23:41 | Hitvány alak | Szólj hozzá!

Ragyogj kopott szemű féreg,ragyogj!
Hintsd szét marokszám magod!
Légy büszke, szánalmas léted csoda.
Rohanj féreg rohanj! Meg nem pihenhetsz soha.

Dicső vagy, ráncos bőrű angyal!
Szakadt szárnyaid, mondd hova foltozod?
Miért kívánsz még mindig repülni?
Nincs hazád, nincs otthonod.
 

Címkék: éhező

visszaért

2010.10.27. 23:23 | Hitvány alak | Szólj hozzá!

Lebombázott komor gyümölcsösök
Merre, hol van az a sok mosoly?
Hol lelem azt a nyárízű ajándékotok?

A szökőkút miért vért fröcsög?
Mi az a hatalmas fekete füstgomoly?
Virágok, miért hamvadt el arcotok?

Ó ti porig égetett szomorú falvak
Hol vannak táncos asszonyaitok?
Miért nem hallom az ünnepi zenét?

Gyermekek, búzaként kalászba haltak
Köröttük ezerszám gyilkos lábnyomok
Ki kérte meg a halál fekete kezét?
 

Címkék: ösvények

június a végét járja

2010.09.18. 20:08 | Hitvány alak | Szólj hozzá!

En a szellovel erkeztem, es a viharral tavozom.
A foldon a csokom, az egben a labnyomom,
Hagyom csak hatra, ha utazom tovabb.

Balom sziklak simitjak finoman,
Jobbom dus legelok csokoljak, boldogan,
A folyo befogja elem legnagyobb tarajat.

Mind tudjak milyen nagy hazug vagyok.
Megis mind boldogsagtol ragyog.
Elhoztam nekik a szerelem hamis aranyat.

En a hajnallal ebredek, de az ejfel az agyasom.
O szeret engem, de en csak altatom.
Pedig minden pillanata csodas.

A habok kozt sellokkel tancolok.
De varnak hazukba idos asszonyok.
Es mindegyik csak egy uj rovas.

Mindenkinel jarok, mindenhol ott vagyok.
Hamis szerelmet kinalok, de igazit kapok.
Ez az en igazi lakomam.

Ezer maszkom van, de hol a sajat arcom?
Elvesztettem reg, ott lent a folyoparton.
Virag nyilik ott most, pipacs lehet talan.

En a szirmait vesztett viragot gyaszolom.
Vihar kozeleg, s vele az en jaratom.
Villamfeny oszlatja szet a bekes felhomalyt.

Itt jo hat a vihar, es en sietve elfutok,
Szeretoket, szerelmeket, emlekeket itthagyok,
Es szallok uj videkre a felhokon at.
 

Címkék: éhező

éhezések

2010.09.18. 19:42 | Hitvány alak | Szólj hozzá!

En azert vagyok veled, hogy ne legyek egyedul,
Es nem azert mert tetszik a szemed, vagy a szad.
En rovaristen vagyok, ki ejenkent hegedul,
Mig megtalalja ot, egy ejre szolo par.

En nem bokolok neked, csak magamnak teveled,
Im egy ujjabb lepke, kit vonzok, en a feny.
A sotetben ragyogva, szarnyam ha megremeg,
Ezerszam borul labamhoz minden eji leny.

En ur vagyok, hat kegyes, ma teged valasztalak,
Legy ha te az ki engem boldogga tehet.
De vigyazz ha hibazol, sotetba taszitlak,
Es mas szerencses nyeri el toled a kegyet.

En nem vagyok mar ember, bar husbol van a testem,
Es vannak kezeim, es beszelek nyelveket.
Ha tukorbe nezek es kidugom a nyelvem,
En nezek vissza, de belul egy sotet szorny nevet.

En nem hivtam a szornyet, o sem keresett engem,
Az onzes, a hazugsag, a duh csalta ide.
Es napfenyes de maganyos, keseru delutanok,
Es o csak suttogott szeliden, volt eleg ideje.

Ott ult a vallamon, merengo ejszakakon,
Tanacsokat sugott, es orult terveket.
Mellettem volt mikor mar nem volt tobb baratom,
Mert eluztem oket, mint Adamot az Istene.

Isten voltam en is, ugy ereztem akkor.
O tett azza engem, es nem is kert sokat.
Egy helyet csak itt bennem, hogy vigyazzak ra ovon,
Es, ne tiporjam el a korottem nyuzsgo rovarokat.

Elfogadtam, persze, es tenyleg isten lettem,
Elet es halal mind a kezemhez tapadt.
Es bar nem akartam, megvetettem az embert,
Farkas nezi igy, a gyenge kisbaranyokat.

Aztan jott az ehseg, mar a masodik ejjelen,
Szornyen egeto, forro, keserun mardoso.
Ha ettem rogvest kiokadtam, es ramtort a felelem,
S mert ehezo voltam, hat lettem bujdoso.

Hat napig kibirtam, a hetediken ettem,
Egy agg matrona volt, szaraz es iztelen,
De a husa mogott, ott volt a sajat mennyem,
A lelkeben ezernyi szinpompas erzelem.

Faltam a lanyanak gyongyozo neveteset,
Apro siro ajkait, konnyeit kislanyainak,
Zabaltam a ferjet, annak temeteset,
Es elsirtam magam mikor a forras elapadt.

 

Címkék: éhező

rontó

2010.09.16. 22:49 | Hitvány alak | Szólj hozzá!

Rontó vagyok, veszítve diadalmas.
saját utamban állok.
taszítva-lökve mindig hezitálok.
emberben állat, árnyékom hatalmas.

üldöző vagyok, álmok üldözője.
prédaként vadászok.
ha már győztem is, oly unottan rágok.
felhőgyárban, bodrok temetője.

pusztító vagyok, mindenek hamvasztója.
madár, emelkedj az égre!
hulljon szárnyad viasz-vére.
várlak estére, harangszóra.
 

Címkék: éhező

künn

2010.09.12. 20:22 | Hitvány alak | Szólj hozzá!

Kívül állunk mindenen,

egyek vagyunk,

nincs velünk senki sem.

én vagyok mindaz, mi nem lehetek mégsem veletek.

 

Az ablakon befelé nézve,

fázunk nagyon,

főként az ember didereg.

a maradék, még mielőtt végleg elveszek.

 

 

 

Címkék: patrik

süti beállítások módosítása