Felhőgyár

Mert én mindig csak falok, zabálok, tömök.Finoman, vagy marokszám, pofámba lapátolva,Már nem kapok az evéstől örömöt.Ehetek férgeket, s lehetek én is féreg,Vagy ambróziát, mi már kicsordulva, folyvaKívánkozik el belőlem,megmarad éhem.Pedig én, hogy egyek azért élek.És ha…

   A szirten egy fa állt, a fának egy ága volt, az ágon egy varjú-angyal károgott. Koromszín lábait, kecsesen a mélybe vetve, harsányan, mély hangon, gonoszan nevetve, Énekelt, dalolászott, kacagott. Körötte, s a fa körül több ezer ember, mind halott.…