Mert én mindig csak falok, zabálok, tömök.
Finoman, vagy marokszám, pofámba lapátolva,
Már nem kapok az evéstől örömöt.
Ehetek férgeket, s lehetek én is féreg,
Vagy ambróziát, mi már kicsordulva, folyva
Kívánkozik el belőlem,megmarad éhem.
Pedig én, hogy egyek azért élek.
És ha létemnek az éhezés a sorsa,
Hát legyen, gyertek tálamba hazug remények.
egy tálnyi féreg
2010.12.18. 23:49 | Hitvány alak | Szólj hozzá!
Címkék: éhező
Ajánlott bejegyzések:
A bejegyzés trackback címe:
https://felhogyar.blog.hu/api/trackback/id/tr352525045
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.
Nincsenek hozzászólások.
