Felhőgyár

   A szirten egy fa állt, a fának egy ága volt, az ágon egy varjú-angyal károgott. Koromszín lábait, kecsesen a mélybe vetve, harsányan, mély hangon, gonoszan nevetve, Énekelt, dalolászott, kacagott. Körötte, s a fa körül több ezer ember, mind halott.…

Éjjeli párodnak, lepkeszárnya van, amolyan ragadozó fajta,ha nem kap meg valamit, más ajtaját kaparja.S te állsz az ajtóban, abban.Tizenegy nap, tizenegy perc vége lesz.Magad, ne kínozd, gondolatid dobd el,Járj hálás, könnyekkel teli szemekkel,S aztán azt a szerencsétlen vesztest…