Szirtek szélén ülve,jeges vízben elmerülve,madárként az égben szállva,
folyton-folyvást várva-várva.
Ágak hegyén megpihenni,hogy a szél vigyen tovább. Vándorlásban megtalálni az utolsó vacsorát.
Farkasként erdőben futni,vadászni és nem nyugodni,várni a dicső halált.
Puha avarként őrizni az elmúlt élet illatát.
Űző vadászt kiszagolni,megrettenni, elinalni,mindig csak el innen tovább.
Menekülni, elbújdosni, amíg többé nincs hová.
Utolérni,szembenézni,ím várakozni megéri,itt a vadász nincs tovább,
Itt a szirten ketten ülve,nem mozdulva,nem repülve,egy testben mind legbelülre,
elbújva és szemlesütve,diadalmasan üvöltve.
Vadász hol a vacsorád?!
Ébredések
2010.02.27. 23:13 | Hitvány alak | Szólj hozzá!
Címkék: patrik
A bejegyzés trackback címe:
https://felhogyar.blog.hu/api/trackback/id/tr871796015
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.
Nincsenek hozzászólások.
