Majd elmész, de én itt maradok és más leszek, mert részed voltam.
Kevesebb, nem teljes egész, mert részeid részben magaménak vallottam.
Rügy leszek, ami már igazán virággá válni sohase fog,
Báb leszek, s pillangó előtti bábom maradok.
Ha elmész, mert menni fogsz, egyszer mindenki tovaszáll,
Én akkor is itt leszek, mert mindig itt vagyok, én, aki örökre vár.
Ajándékom voltál sok ezerszer megkapva, kicsomagolva adtál örömöt.
Ajándék volt nekem, hogy voltál, hogy tudtam van kivel törődök.
Köszönet ez, halovány kis hálaszó, hogy csendben voltál nekem.
Főhajtás, hogy ha nem is tudtad, de szebbé tetted életem.
Remegő ajkú morgás, mert hálaimát mondani nem tudok.
Nézd el nekem, én csak egy troll, híd alatti vad vagyok.
