Felhőgyár

Felkeltem reggel, es eltuntek az idegenek.
Mindenki ismert, tudtak a nevemet.
A hazbol kifele, a mogorva postas ram nevetett.
A szomszedbol az a csinos lany integetett.
A pultos a barban hitelezett.
Az etteremben, helyettem a fopincer fizetett.
Zavarban voltam, kicsit feltem is talan.
Felhivtam tanacsert joanyam.
Nem tudta ki vagyok, mondvan sosem volt fia.
Ujra hivtam, talan a keszulekben volt hiba.
Ramcsapta a kagylot, rendort igert hamar.
Felhivtam egy baratomat, nem ertven mi a baj.
Kozolte, hogy nem ismer, elhuzhatok.
Akkor mar feltem, hogy nem csak almodok.
Sorba jottek volt szerelmek, tanarok, baratok.
Szemelyesen is, de egyik sem, soha sem latott.
A vilagbol eltuntek az idegenek.
Mindenki aki az volt, most szeretett.
Es mindenki akit szerettem elveszett.