Felhőgyár

En a szellovel erkeztem, es a viharral tavozom.
A foldon a csokom, az egben a labnyomom,
Hagyom csak hatra, ha utazom tovabb.

Balom sziklak simitjak finoman,
Jobbom dus legelok csokoljak, boldogan,
A folyo befogja elem legnagyobb tarajat.

Mind tudjak milyen nagy hazug vagyok.
Megis mind boldogsagtol ragyog.
Elhoztam nekik a szerelem hamis aranyat.

En a hajnallal ebredek, de az ejfel az agyasom.
O szeret engem, de en csak altatom.
Pedig minden pillanata csodas.

A habok kozt sellokkel tancolok.
De varnak hazukba idos asszonyok.
Es mindegyik csak egy uj rovas.

Mindenkinel jarok, mindenhol ott vagyok.
Hamis szerelmet kinalok, de igazit kapok.
Ez az en igazi lakomam.

Ezer maszkom van, de hol a sajat arcom?
Elvesztettem reg, ott lent a folyoparton.
Virag nyilik ott most, pipacs lehet talan.

En a szirmait vesztett viragot gyaszolom.
Vihar kozeleg, s vele az en jaratom.
Villamfeny oszlatja szet a bekes felhomalyt.

Itt jo hat a vihar, es en sietve elfutok,
Szeretoket, szerelmeket, emlekeket itthagyok,
Es szallok uj videkre a felhokon at.