Toll voltam a szarnyas roka hatan,
Te az szel voltal akkor, s felcibaltal.
Messze elsodortal, a semmin tul foldhoz csaptal,
Megporgettel, suttogtal nekem, es eloszoltal.
Viz voltam csendben meglapultam,
De jottel te mint csillagok kiralya.
Magadhoz vettel, semmive lettem,
Bar kuzdottem, de ellened hiaba.
Hernyokent probaltam elbujni,
De jottel te, s kezdtel is kikotorni.
Varjuformad maga volt a halal a rettenet.
Fajt ahogy szetteptel, s felfalt a gyermeked.
Alma lettem aztan, elbujtam a fan,
De akkor jott a kigyo, mar lattam hibam.
Es jottel te is, szennyesen, ehezon.
Nyomodban veszteseg, bukas, kinozon.
Ut lettem hat, hisz utnak szulettem.
Es te nem talaltal oly sok even at.
De elmult minden bunod, es hibad.
Megleltel, es en te lettem.
Fal voltam Minosznal, de te ledontottel.
Szarvaidra fonal tekerve, tancoltal, romjaimon,
Menekulo voltam, elvesztem magamban.
Orultkent szaladtunk at az alkonyon.
Jegenye voltam, te ujra csak vihar,
Terhes egbolt, ki villamot fial.
Szenne egettel, s elfujtad hamvaim.
Mig te letezel vegesek napjaim.
Labirintus vagy, es en labirintus vagyok.
Belem szaladsz, en beloled fakadok.
Egybe nyilunk, de egyek nem vagyunk.
Csak egymassal, egymast uzve rohanunk.
