Felakasztották a rózsát,
Pedig nem követett el semmi vétket,
De Ők nem szerették a szépet.
Megölték az ártatlant,a jót,
És,hogy sírt a virágoskert,
De közülük ez senkit nem érdekelt.
Megölték és csak lógott a holt,
Mutogattak rá,ím elítéltük az életet,
így pusztítjuk el mind reményeitek.
Másnap lelőtték a hajnalt,
Most ő volt a következő a sorban,
Azt mondták jobb lesz neki a porban.
Sírt a hajnal,csak őt ne és miért?
Golyó volt neki a végső felelet,
Elsötétült az ég,úgy sírtak a fellegek.
Elpusztult hát,s szürke lett az ég,
Az alkony félt nővére sorsára jut,
Elmenekült,s bezárta maga után az égi kaput.
Peckesen lépkedtek a gyilkosok,
Büszkén mint kik megmentői a népnek,
Holnap kit öljünk meg?kacagva összenéztek.
