A szelkakas orult porgesbe kezdett, keringojet nyikorogva-visitva ropta,
Lent az utcan, ugy hajolt meg a regi postalada, akar egy reneszansz dama,
A vihar az egesz vilagot egy pillanatig korbejarta. Es aztan egy ujjabb pillanatra az idot kizarta.
Eloszor a hazak almazoldje lett peneszes menta,
Aztan a falak osszerogytak, akar egy karhozott, mikor mar latja,
Elotte a mennyek kapuja, mar mindorokre zarva.
A kertben jatszo kisfiu mellett, kigyulladt a keritesdeszka.
A haztetok pipacsvorose, egy utolso langban kilobbant.
Szurke lett aztan, s mar az sem, a valosag elolvadt.
4 perccel elotte
2010.08.26. 22:10 | Hitvány alak | Szólj hozzá!
Címkék: requiem
Ajánlott bejegyzések:
A bejegyzés trackback címe:
https://felhogyar.blog.hu/api/trackback/id/tr842250729
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.
Nincsenek hozzászólások.
