Felhőgyár

Harcolok az elveszettert, mi vissza sose ter.
Harcolok a konnyemmel, mielott foldet er.
Harcolok az emlekekkel, hiaba, hasztalan.

Ezer es ezer csapongo emlek-kisertet,
Rajzanak korottem, veszett saskahad.
Nem tudok mar kuzdeni,ezer sebbol verzek.

Sebeimen at lassan elfolyik az elet.
De nem piros a ver, ez nem a hus sebe.
Mindeddig kotszernek hasznaltalak teged.

Am most mar, igy, hogy nem vagy itt nekem.
Szethullok lassan, a sebek felszakadtak.
Szurkulok, fakulok, meg egyszer fogd meg a kezem.

O en fenyhozom, angyalom, istenem.
Sotet ejszakakon, lampasom orizoje.
Konnyem csokoloja, egy percet maradj meg velem.

Egy szivdobbanast meg, hogy lassam arcodat.
Glorias hajnal vagy, csodaknak kiralynoje.
Es en feladtam erted a harcokat.

Harcoltam az elveszettert, es megis odalett.
Gyenge voltam, vagy csak ember, almok uldozoje.
Harcoltam az elveszettert, de mar elveszett.